( ez egy olyan személynek szól aki engem nem ismer .... Sosem ismert.... De én túl jól ismerem őt ...)
En csak azt tudom amire emlékszem ...
Kezdjük az első emlékeiről ezzel kapcsolatban talán 12-13 éves lehettem mikor legelőször felfogtam mi történik körülöttem ....egy hétköznap este lehetett te mar otthon voltál Édesanyám is ... Mindenki tette a dolgát .... Aztán egyszer csak üvölteni kezdtél Anyaval mintha muszáj lett volna .... Nem értettem a miértjét .... El viharzottal otthonról szokásokhoz híven .... Zenét kapcsoltam hogy ne halljam a veszekedést mikor hallottam hogy el mentél ki kapcsoltam .... Ki mentem a kis panel lakás folyosójara ahol éltünk es láttam édesanyámat megtörve a kád szélen ült a sötét fürdőszobába es sírt ....
Azóta hosszú évek teltek el voltak "jobb" vagy is látszólag jobb időszakok es rosszak , pokolian rosszak ....
Sosem voltál itthon ... Az egészet a munkára fogtad hogy értünk dolgozol .... Sokszor kérdeztem meg magamtól mások édesapja is dolgozik még is játszik velük még is otthon van az enyém miert nincs...??? Soha egy este sem kérdezted meg senkitől milyen napunk volt történt e valami csak el vonultal a szabadba nyomkodtad a laptopot .... Fájó volt ez mindannyiunknak .... Sokszor kérni sem mertünk tőled semmit mert ugy éreztettéd velünk ,teher amit meg kell tenned értünk .... Féltem tőled .... Talán nem volt véletlen ....
El költöztünk a nagyszüleimhez azt hittük így majd jobb lesz .... Új hely új élet reménye .... Aztán ujra mindent elrontottál ... Ujra üvöltöztél csapkodtal ...
Emlékszem hogy mikor legelőször elhagytal karácsony lehetett emlékszem a nappaliban a világító égősorra hogy állsz a lépcső alján a csomagoddal ....es anya sír ..... Annyi könnyet ejtett érted amennyit senki nem érdemel meg nem ám te ..... Akkor láttam az en erős egészséges édesanyámat teljesen bele betegedni abba hogy el mentél ..... Szeretett de akkor mar magam sem értettem miert szeretett ennyire ..... Aztán egy napon vissza jöttél vagyis jobban mondva Anya vissza hozott akkor meg nem értettem hol voltál miert mentél el .... Ezt az utána következő évek tanítottak meg velem .... Ezek után volt egy rövid csendes időszakunk ....
De aztán megint es megint mindent elrontottál ..... Sokszor láttam édesanyámat megtörni miattad ... Sokszor láttalak el menni es vissza jönni mintha mi sem történt volna .... Felnőttem es megértettem nem "üzleti utakra " mész el ..... Nem dolgozni ..... Es anya nem amiatt sír mert hiányzól neki hanem mert gyötri a fájdalom amit az évek alatt adtál neki ..... Láttam szörnyű dolgokat is tőled amit Anyaval tettel .... Olyan dolgokat amit senki nem érdemelt volna meg hogy at éljen.... Te folyton csak fájdalmat hoztál haza , tönkre tetted a családunk nem volt mar boldog senki .... Időközben az öcsém is felnőtt ....
.... Egy evvel ezelőtt ujra megtetted .... Ujra elkezdődött minden előről minden rossz .... Folyton veszekedtél nem törődtel senkivel .... Se érzések se "életek" nem állhattak az utadba .... El tapostad a családodat is .... Ha kellett .... Es szerinted kellett .... El dobtad a családod .... Azokat akik ezek után is tudtak "szeretni" .... Akik el fogadtak ,támogattak ..... Mit sem számított ez neked.... Jött a válás .... A költözés .... Es a szembesülés mennyi rosszat tettel a tudtunkon kívül is .... Ezidő alatt édesanyám olyan erős lett mint meg soha ..... Erőt vett magán es el zavart végleg ... Azt az éjszakát sosem felejtem el .... Jött a fenyegetőzés jött az ordítozni rá csaptad anyára a hálószoba ajtót a 14 éves öcsém olyan mérges volt rad hogy rad törte az ajtót ..... Büszke vagyok rá hogy ilyen bátran megvédte a CSALÁDJÁT...... De neked ez sem volt elég szét romboltad az életünk meg utoljára belénk rúgtal szét szedted az otthonunk..... Mindent nekünk kellet "tégláról -téglára " ujja épiteni .....el mentél es neked az volt a legfontosabb hogy minden ami a tied (tárgyak) el tudj vinni .... A kávé főzőt a tv-t az íróasztalod az autóid ..... Az hogy velünk gyerekekkel mi lesz nem is érdekelt ..... De egy percig sem féltem a jövőtől tudtam mi hárman mindent megoldunk ...... Mindenki megkönnyebbült es a házba ujra beköltözött a boldogság a sok fájdalom után .....
Megis van mit koszonom neked .... Koszonom hogy ilyen családdá kovácsoltal minket azzal a a sok rosszal amit okoztál nekünk ..... Remelem majd egyszer eszedbe jut mit vesztettél el .....
Ez csak egy része annak amit te tettél .... Megis bőven elég ahoz hogy elmondhassam jogosan nem akarlak látni !!!!
